Szakosztályvezető: Lukács László, telefon: 06 20 9786194
Szo. elnökségi tag: Lukács László, Szabó Éva
Szakosztály alapításának éve: 1971-ben
Túraevezős szakosztály: Ámulatba ejtő a víz látványa és ereje, ami mindig is lenyűgözi az embereket. Biztos, hogy különleges hatása van az emberre a víz közelsége. A víz és az őt körülvevő táj, legyen szó tóról, folyóról, tengerről vagy óceánról, egyenesen a boldogság forrása. Talán ezért is gondolta pár lelkes vizet és a természetet kedvelő katona, hogy 1971 őszén megalakítják a Túraevezős Szakosztályt.
A szakosztály az Aurora egyik alapító szervezete. 1971 őszén a Budapesti Honvéd Sportegyesület túraevezős szakosztályának korábbi lelkes tagjai kezdték építeni a szakosztály jövőjét.
Mivel önálló vízi bázissal nem rendelkezett a szakosztály, ezért a Budapest, Margit-szigeti csónakházban, kilenc hajóval és néhány kabinban kezdték meg működésüket, Kovács Péter vezetésével. A kiváló toborzó munkának és az evezés népszerűségének hatására Budapest helyőrség tisztjei, tiszthelyettesei, honvédség dolgozói és hozzátartozóik köréből rohamosan nőt a szakosztály taglétszáma. Volt olyan időszak ( ’80-as évek ), amikor a taglétszám elérte a 400 főt is, de ez sajnos, nem jelentette a rendszeresen sportolók számát is.
Rövid idő alatt a szakosztályban aktív sportélet alakult ki. A szakosztály kinőtte a Margit-szigeti vízi bázisát, ezért 1976-1977-ben a Honvédelmi Minisztérium támogatásával a Hajógyári- szigeten, a helyőrségi üdülő területén kialakításra került a HASE új vízi bázisa. A Hajógyári – szigeten a szakosztálynak már 80 hajója, korszerű javítóműhelye és kulturált öltözője volt. 1980-ban egy harmadik barakk épülettel gazdagodott a szakosztály. A sportolási feltételek adottak voltak. A Honvéd Aurora Sportegyesület Vízitúra Szakosztálya a nyolcvanas években fogalom lett. Ezekben az években élte virágkorát a szakosztály. Tagsága komoly sikereket ért el a szabadidősport és a versenysport területén.
1983-ban a Budapesti Honvéd Sportegyesületből átkerült a HASE-ba a versenyvezős-szakosztály, akiknek a telephelye a Csepel-Dunaág volt 1991-ig. A kupaversenyek sokaságában, a Magyar Bajnokságban sikereket, sikerekre halmozott a szakosztály. A HASE maga is több Kupát alapított, és hosszú éveken keresztül minden évben megrendezte a Hajógyári-szigeten a „Majális évadnyitó sportnapot”, ahol sport mellett a közös bográcsolás, tábortűz, és együtt éneklések erősítették a szakosztály és az egyesület közösségét. Ebben az időszakban a vízi túrák mellett a gyalogos túrák is jelentős mértékben jelen voltak a szakosztály életében. A Honvédelmi Minisztérium és a HASE kiváló partneri kapcsolatának köszönhetően a HASE túraevezős szakosztálya anyagilag, és taglétszámában megerősödött. A szakosztályban a sportélet még nagyobb fokozatra kapcsolták.
Minden tavasszal lelkes társadalmi munka előzte meg a híres évadnyitó versenyt, ahova az egyesület más szakosztálya is kitelepedett sátrakba (barlangászok, teniszezők , labdarúgók, természetjárók stb.). Az évadnyitó sportnapra sok hajóval más egyesület túrázói is eljöttek, de a versenyt legtöbbször a HASE nyerte, mert a hazai pálya előnyeit kihasználva a szakosztály lelkes tagjai többször is rajthoz álltak, hogy megkerülve a Hajógyári-szigetet HASE-t a dobogóra juttassák.
A szakosztály éveken keresztül szervezett vízi-táborokat a honvédségi dolgozók gyerekei részére. A táborok között volt állótábor a szigeten, és vándortábor a Dunán, a Tiszán, a Körösön. A vízi évad végén gyalogtúrát, kerékpártúrát, télen síelést szerveztek a HASE síszakosztályával.
Decemberben már készen állt a következő év túraprogramja, melyet a februári szakosztály gyűlésen kiosztottak a tagság részére. Péntekenként voltak klubnapok a „Tisztiházban”, ahol tagdíjat lehetett fizetni, diavetítést nézni az elmúlt év eseményeiről, fényképeket cserélni, vagy csak együtt lenni, beszélgetni.
A rendszerváltást követően megváltoztak a feltételek. A csónakház nem sokat fejlődött, a hajópark viszont igen, és ez volt a fontos. A vízi bázis karbantartását, állagmegóvását a szakosztály tagsága önkéntes munkában végezte. 1990-es évek kezdete számos nehézséget hozott az egyesület és a szakosztály életében. A megváltozott jogi viszonyok, a Magyar Honvédség folyamatos át- és leszervezése kihatott az egyesület és a szakosztály sportéletér is.
Az utóbbi 20 év a stagnálás majd később egyfajta „hanyatlás” vette kezdetét. Csökkent a tagság létszáma, kevesebben vesznek részt a túrákon, nincs az a megszokott tűz, tenni akarás. 2010-ben bekövetkezett az, amit soha el nem tudott senki képzelni, el kellett hagyni a Hajógyári-szigetet. A szakosztály tagjait és a HASE vezetést lesújtotta a hír.
Nehéz volt közel negyven év után elhagyni a sokak számára második otthonuknak számító vízi-bázist. A költözés előtt racionalizálta a szakosztály hajóparkot, és a tagság meghozta döntését a jövőt illetően. Római-parton a Bibic evezős telepen talált ideiglenesen menedéket a szakosztály, majd a népszigeti csónakházba költözött. Nem könnyen, de megoldódott ez a fájdalmas kérdés, és jó helyet talált magának a szakosztály a Népszigeten, ahol a remény sugarai övezik a jövőt.
A 2010-es rekord árvíz miatt a szakosztály hajói kivételével szinte minden a víz martalékává vált a népszigeti csónakházban. A kitartó maradék tagsággal sikerült ismét talpra állni és egységes csapatként tovább működni. A váltással a szakosztály újra magára talált és a múlt siratása helyett a jövőbe tekint.
Közben a remény sugarai is pislákolni kezdenek, mert 2012-ben a Honvédelmi Minisztérium döntése alapján a HASE részére a Budapesti Honvéd Sportegyesület evezős telepén helyet kell biztosítani. A Honvédelmi Minisztériumi döntés és a gyakorlati megvalósítás még várat magára, mert ki kell alakítani a szükséges feltételeket.
Az egyesület elnöksége és a szakosztály vezetése 2010-ben döntést hozott arról, hogy a BHSE vízi telepére egy HASE hallgatói tagozatot tervez elhelyezni. Ezzel talán újból visszatérhet a szakosztály a Hajógyári – szigetre.
Végre, 2012-ben ismét lehetőséget kapott a szakosztály a visszaköltözésre az Óbudai- szigetre, a Budapesti Honvéd Sportegyesület Kajak-kenu Szakosztály Vízi Sporttelepére. Ebben nagy szerepe volt Farkas László elnöknek, aki két konténer telepítését kezdeményezte a tárcánál, ami a mai napig a szakosztály alap bázisa. Természetesen külön köszönet illeti a BHSE vezetését és a Kajak-kenu szakosztály vezetését, akik befogadták a HASE túraevezős szakosztályt.
A szakosztály rendszeres sportolását nagyban segíti Farkasné, a mindenki Anikája, a vízi telep gondnoka. Köszönet a befogadásért Anikának és a mai napig tartó töretlen segítőkészségért.A szakosztály taglétszáma ugyan erősen lecsökkent részben a hányatott sors miatt, részben azért, mert sokan kiöregedtek és már nem tudnak vízre szállni.
Sajnos, jó néhány igazi, szeretetre méltó, csodálatos sporttársat is örökre elveszített az egyesület túraevezős szakosztálya, akik már az égi vizeken eveznek tovább: a mindenki Bori mamája Kleyer Boriska, a gyerekek türelmes evezős mestere, a szakosztály nótafája, a fésűfelelős Tatus, akinek az anyakönyvezett neve: Csiki János, és Kővágó Tibi, Iharosi Gyuri, akiknek az emlékét örökre megőrzi az egyesület.
A Túraevezős Szakosztály létszámának csökkenése ellenére a maradék lelkes evezősök, és néhány új tag továbbra is összetartóan működik együtt. A szakosztály évente megszervezi a Pünkösdi túrát Vajas fok – Dusnok– Baja – Szeremle között. No itt aztán mindig a leg- változatosabb dolgok esnek meg az evezősökkel:
– hol eltörik egy kormány lapát,
– hol kilométer hosszan olyan nád torlasz kerül a hajók elé, hogy csak erőszakos átkeléssel lehet a szó szoros értelmében átlökdösni a hajókat(no persze benne ülve) az akadályokon, – hol elfogy a víz a Szeremléből, és az utolsó egy-két kilométeren szó szerint az iszapban dagonyázva kell végig vonszolni a hajókat.
A túrázókkal minden túrán történik valami emlékezetes dolog, amit a későbbiek során jókat nevetve elevenítenek fel a tagok. A szakosztály többször indult a Vízi túra kupa versenyen. A legjobb eredményt 2018-ban érték el, ahol túraevezős kategóriában a dobogó harmadik fokára állhattak.
2019-ben a szakosztály aktívan részt vett az Volunteer Initiative for a Sustainable Po (VISPO), Európai Unió LIFE VISPO által támogatott környezetvédelmi projektben, melynek keretében Esztergomtól az Óbudai-szigetig tisztították meg a folyót és a partokat a hulladéktól. A HASE Túraevezős Szakosztálya biztosította a résztvevők számára a hajókat, a kormányosokat, és a földi kíséretet Esztergomtól Budapestig iszonyat mennyiségű szeméttől megtisztítva a megáradt Dunát.
A társadalmi aktivitás mellett a szakosztály folytatta a Mosoni-Duna túrát, 2020-ban a Tisza tónál, és a Ráckevei-Soroksári Dunán több napos vízi kalandokban volt része a túrázóknak. Sajnos a Covid miatt a Hajógyári szigeten lévő telepnek elég hosszú időre be kellett zárnia kapuit.
Mivel a szakosztály több lábon áll, ezért szerencsére a Kis- Dunán tárolt hajóval és további két hajóval a veszélyhelyzet alatti védelmi intézkedések maradéktalan betartása mellett egyénileg kis létszámmal ( egy háztartásbeli) továbbra is hódolni tudtak a szakosztály tagjai szenvedélyüknek.
A szakosztály előrelátó gondolkodásának köszönhetően nem kellett teljesen felhagyni az evezés örömével, kötöttségekkel biztosítva volt számunkra a vízre szállás lehetősége. A HASE túraevezősei az elmúlt 50 évben bebarangolták a csodás kis szigeteket, körbe evezték a rengeteg úszó lápot, tanösvényt, a Kvassay zsiliptől – Ráckevéig. Felnőtteket és gyermekeket tanítottak nyílt nap keretében a víz tiszteletére, szeretetére és az evezés alapjainak elsajátítására.
A szakosztály hitvallása, hogy a fiatalokkal megszerettessék és óvják, vigyázzák, vizeinket, ahogyan azt teszi a Honvéd Aurora Sportegyesület Túraevezős Szakosztálya immár ötven éve. A szakosztály lelkes tagjai ez alatt az öt évtized alatt mindent megtettek a fennmaradásukért, hitvallásukért abban bízva, hogy az utánuk jövő generációnak átadták azt a tudást, ami a csodálatos vízi világ nyújthat az emberiség számára és csak reménykednek abban, hogy a fiatalok is átadják gyermekeinek ismereteiket. Az így átadott értékrend lehet a remény arra, hogy tovább viszik az elődök staféta botját a jövő nemzedékének.